X. Szakmai Nap - Összefoglaló

Ezúttal a Tüskecsarnokban, Teljesítmény növelése a jégcsarnokon kívül 2.-munkacímmel tartottuk meg a X. Szakmai Napot.

A nyitóelőadás keretében Dr. Nagy Attila áttekintette az elmúlt 2,5 év időszakát a Jégkorong Módszertani Központ tekintetében, majd a MOB nemzetközi munkatársa Szarka Tünde nyitotta meg az előadások sorát.

Szarka Tünde (MOB): Jól lét (Safeguarding)

A napot Szarka Tünde, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) nemzetközi osztályának munkatársa, a MOB esélyegyenlőségi bizottságának kapcsolattartója, a közgyűlés tagja nyitotta a „safeguarding”-ról szóló előadásával.

Előadónk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szakirányú továbbképzésén is részt vett, és a MOB szándékait pedig az is jelzi, hogy 2025 januárjától az erre fókuszáló Erasmus-programnak is részese lesz. A beszámoló arról is szólt, hogy a MOB sportdiplomáciai lépéseket is tesz, hiszen Bényi Szabolcs tagja az Európai Olimpiai Bizottság GEDI (Nemek Közötti Egyenlőség, Diverzitás és Inklúzió) Bizottságának – ahol Szarka Tünde kapcsolattartóként működik közre –, valamint a már említett MOB Esélyegyenlőségi Bizottság is Sinkó Andrea elnökletével a safeguarding-területet tűzte ki egyik legfontosabb céljául.

A történelmi áttekintésben szerepelt, hogy a kilencvenes évekig például abszolút a társadalmi kultúra része volt a pofon, majd olyan hangos esetek és események kezdtek fordítani a közbeszéden, például a hazai úszósportban, mint 2013-ban Szepesi Nikolett könyve, 2016-ban az edző Kiss László ügye, 2021-ben pedig Szilágyi Liliána kiállása. Innen jutottunk odáig, hogy idén például Párizsban, az olimpián a volt már a jólétért felelős személy („wellbeing officer”), igazodva a NOB safeguarding-szabályzatához, illetve a NOB Etikai Kódexének alapelveihez.

Mégis miről van szó pontosan? Arról, hogy a sportban visszaélésektől és zaklatástól is védjék a szereplőket, akárcsak a jogaikat. Mindez két részből áll: megelőzésből és közbelépésből.

Szarka Tünde felhívta a figyelmet, hogy a Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek is vannak vonatkozó irányelvei, valamint javasolta beemelni minden sportszervezet készülő safeguarding-szabályzatába a következőket:

• a sportolók (gyerekek és felnőttek) védelme
• a sport és sportszövetségek integritásának védelme
• a sportban dolgozó minden szakember védelme
• a biztonságos sport értékeinek promótálása

Mindezek azt a célt szolgálnák, hogy megoldódjanak a következő problémák:

• a bejelentéstől való félelem, bizalomhiány
• a bántalmazás és zaklatás pontos fogalmának esetleges félreértelmezése
• olyan feltételezések, melyek szerint a sportoló safeguarding valaki más kompetenciája
• a sportági sajátosságokból adódható bántalmazás, zaklatás pontos ismerete

A safeguarding szókészletébe olyan fogalmak tartoznak, mint az erőszak, az érzelmi, a fizikai és a szexuális bántalmazás, a bizalomba férkőzés, a zaklatás, illetve abúzus (visszaélés), szexuális zaklatás, kizsákmányolás, negligálás és elhanyagolás, zsarolás, diszkrimináció – ráadásul vannak a büntetőtörvénykönyvbe is ütköző cselekedetek, tehát kivált fontos témáról van szó.

Mégis sokszor rejtve maradnak ezek a bűnök, aminek három jól azonosítható oka lehet: a szégyenérzet, félelem attól, hogy nem lesz elszámoltatás, sőt, ahol nehéz a bizonyítás, ott a sértett kerülhet bajba.

Mindezek tudatában érdemes megfontolni és megfogadni a témával alaposan foglalkozó nemzetközi és hazai szervezetek ajánlásait a sportág minden résztvevője érdekében!

Johnny Oduya: Lélegezz jól! (Breathe well!)

A kétszeres Stanley-kupa-győztes, olimpiai ezüstérmes, vb-bronzérmes Johnny Oduya a saját önéletrajzának rövid ismertetésével kezdett – de nem a legnagyobb sikerekkel, vagy azzal, hogy volt a svéd élvonal legtöbbet büntetett játékosa, illetve az NHL legjobb plusz/mínuszos hátvédje, hanem a kezdetekkel, hogy a Hammarbyban nevelkedett.

Kifejtette, hogy elég hamar kikötött a jégkorong mellett, majd a pályafutása során olyan tudományokkal is elkezdett foglalkozni, amelyek akkor még nem voltak a mainstream részei – azóta szerencsére már egyre inkább.

Előadását a következő öt pont köré csoportosította:

• mentális egészség (mental health)
• test, elme, lélegzés (body, mind, breath)
• levegőigény (air-hunger tolerance)
• dinamikus légzéskontroll (dynamic breath control)
• tanulságok (takeaways)

Előrebocsátotta, hogy a mai sportoló fiatalok közül minden korábbinál többen számolnak be arról, hogy egészségtelenül feszültek és izgulnak (anxiety). Erre lehet jó válasz a légzés, hiszen meg lehet tanulni, hogy a tudatos légzéssel elősegíthető a jóllét, valamint növelhető a teljesítmény.

Megdöbbentő adat volt, hogy a helytelen légzés súlyos stresszhelyzetben 40%-kal ronthatja a reakciót, míg a helyes és tudatos légzés a legkülönfélébb élethelyzetekben 20-35%-kal javíthat az állapoton.

A Covid-időszak maszkviselős szabályaira visszautalva emlékeztetett, hogy általában nem gondolunk a légzésre, de ha gátolva vagyunk benne, vagy csak másként kéne lélegeznünk, mint megszoktuk, az nagyon zavaró tud lenni. Feltette az érdekes kérdést is, hogy mi történik, ha nem tudunk levegőt venni? – még inkább, még többet és még gyorsabban szeretnénk, mert ilyen az emberi reflex.

A légzés a kulcs az idegrendszerhez. Felhívta a figyelmet, hogy amikor a legnagyobb sportolókat figyeljük, amilyen a teniszező Novak Djokovics, a kosárlabdázó LeBron James vagy bármelyik labdarúgó-világsztár, az is közös bennük, hogy a kulcspillanat előtt – mérkőzésért adogatva, kritikus időpontban dobva/rúgva büntetőt – mind figyelnek a légzésükre és a pulzusukra, hogy az optimálisan nyugodt sávba hozzák, mielőtt nekikezdenek a mozdulatsornak.

A kérdezz-felelek szakaszában előadta álláspontját a légzésterelő tapaszokról: szerinte még nincs túl sok tudományos adat a témában, de „egy próbát megér”-alapon ki lehet próbálni, ugyanakkor érdemes előtte egyeztetni az orvossal.

Az a kérdés is felvetődött, hogy mit tehet az edző a légzéssel például a harmadszünetekben vagy egy időkéréskor. Előadónk erre úgy felelt, hogy bármilyen légzéstechnika, meditálás és hasonló technika működhet, ha szépen be van vezetve a csapat életébe.

Johnny Oduya különleges plusztevékenységgel is kiegészítette eleve érdekfeszítő előadását. A Szakmai nap résztvevői ugyanis a gyakorlatban is kipróbálhattál, milyen nyugtató légzéstechnikákkal dolgozik a kétszeres Stanley-győztes világsztár. A Tüskecsarnok egyik tornatermében polifómszőnyegekre heverve jó félórás légzéstréning következett Oduya vezetésével, amely nyomán testben, lélekben és szellemben is gazdagodott mindenki.

Fülöp Tibor: Bicikli vagy futás?

A kerékpáros szakedző a sporttudomány és az edzői munka vonatkozásairól tartott előadást, kiemelve, hogy éppen a sporttudomány különbözteti meg az edzőt a szurkolótól. A teljesítményt meghatározó faktorként azonosította a következőket:

környezeti tényezők

• edzésterhelés
• egészségi állapot
• fizikai tényezők
• genetikai tényezők
• pszichikai tényezők
• szociális tényezők
• táplálkozás

Természetesen minden pont további egységekre bontható, hiszen a fizikai faktorokba tartoznak a koordinációs, technikai és kondicionális képességek, amelyek együtt kiadják a mozgásökonómiát, amely meghatározza az energiafelhasználást. Ebből levezethetőek jótanácsok, például, hogy a stabil alapok, a technika, a korcsolyázás és korongkezelés mennyire fontos, és érdemes minden lehetséges helyzetben, nehezített körülmények között oktatni és gyakorolni.

További hasznos gondolat, hogy manapság az győz, aki később fárad el, illetve hamarabb kipiheni magát. A szemléltetésül hozott ábrán az állóképesség (x) és a sebesség-erő (y) tengelyen az amerikai futball, a rövid távú úszás és a kosárlabda környékén helyezkedik el a jégkorong. Az állóképesség a fáradással szembeni állóképesség, illetve a regenerálódás képességének együttese, és csapatsportokban a technikai hibák, taktikai fegyelmezetlenség, széteső játék, vereség és sérülés tünetein érhető tetten.

A fáradása terhelések összegződéséből eredő speciális fizikai és mentális állapot, de még a kimerültség előtti stáció. Két tényezőtől függ: a terhelés mértékétől és az egyén teherbíró képességétől.

A regeneráció pedig a következőképp fest a jégkorongsportban:

• Egy edzésen belül
• Adott edzésfeladaton belül (résztávok)
• Egyik edzésről a másikra
• Emelt szintű edzésmunka (edzőtábor)
• Mérkőzés közben
• Mérkőzés után
• Sorozatterhelés közben (világversenyek, tornák)

Szakértőnk széles és részletes adatot bemutatásával szemléltette egy válogatott jégkorongozó állóképességének részleteit, és kitért a versenyspecifikus állóképességre is, amely definíció szerint a következőket jelenti: „A versenyterhelés által megkövetelt komplex fizikai és pszichikai képesség, amely az energiaszolgáltató folyamatok, kondicionális és koordinációs képességek, valamint a mozgásökonómia fáradással szembeni ellenállóképességét jelenti, a versenyszituáció által támasztott nehezítőkörülmények mellett.”

Az előadás finisében értünk el a címhez, hogy „kerékpár vagy futás”? Erre a korábbi tudományos tételekből levezetett válasz, hogy a gyorskorcsolyázás kiegészítő sportja a kerékpár, de a jégkorongos korcsolyázás inkább futás a jégen. Ugyanakkor kerékpárnál kisebb a szervezetre ható stressz, mert futásnál a teljestesttömeget aktívan mozgatjuk, továbbá az állóképesség fejlesztése kerékpáron 2 óránál kezdődik, míg futóedzésen a 2 óra akár felső határ is lehet.

A terhelésadagolásnál három kulcsfogalmat érdemes sorba rendezni:

• gyakoriság
• terjedelem
• intenzitás

Mindezek tudatában megállapítható, hogy a korszerű, minőségi edzésmunkához a sporttudomány és az edzői gyakorlat együttműködésére van szükség.

Varga Zsolt: A világ élvonalában

A nap utolsó programpontja egy panelbeszélgetés volt a játékosként olimpiai bajnok, szövetségi kapitányként világbajnok, klubedzőként Bajnokok Ligája és európai Szuperkupa-győztes vízilabda-tréner, Varga Zsolt főszereplésével.

Pólókapitányunk beszámolt a Párizsban szerzett friss szakmai és emberi élményekről, valamint arról a különlegességről, hogy miben más a többi világversenyhez képest az olimpia, ami nekünk, jégkorongban egyelőre csak az álom kategóriája – amit februárban az olimpiai selejtezőre utazó női válogatottunk valósíthat meg.

Téma volt, hogy a jégkorongban és a vízilabdában hasonló, hogy általában évi egy világverseny van, de a Covid miatt pólóban feltorlódtak az események, ezért hatalmas szakmai kihívás jelentett ennek a kezelése főleg a felkészítés és kiválasztás terén, amit úgy lehetett megoldani, hogy a priorizált versenyekre más és más összetételű válogatott-keret utazott.

Kulcskérdés, hogy ugyan mindig a játékosok neveléséről, fejlesztéséről és felkészítéséről beszélünk, de az edzőnek is fel kell készülnie a mérkőzésre és tornára, méghozzá a saját fizikai és mentális csúcsformája érdekében, máskülönben nem fog helyes döntéseket hozni a kulcspillanatokban. Varga Zsolt elmondta, hogy ő például hosszú ideje dolgozik sportpszichológussal a teste folyamatos karban tartása mellett.

A magyar vízilabdában az is különleges, hogy a világ (egyik) legjobbja, tehát a magyar hokival szemben releváns kérdés, hogy kiktől és miként tud tanulni? Ugyanakkor a sportágnak megvannak a maga nehézségei, számos területen kezdetleges a tudomány használata, Varga Zsolt azonban nagy híve a tudományos és technikai haladásnak. Ő volt az első, aki még a Ferencváros klubedzőjeként elkezdett együtt dolgozni a korábbi Szakmai napunkon is előadó Pozsonyi Zsolt vezette teljesítménydiagnosztikai csapattal, amelyet a szövetségi kapitányi kinevezése után a válogatottnál is alkalmaz.

Kurrens téma tehát az innováció, a vízilabdában még nem létező Módszertani Központ hiányában a szakmai anyagok gyártása és terítése, valamint az igazodás az új generációk életmódjához – a pólósok sem fognak tehát unatkozni a közeljövőben.

Az alábbi videóban megtekinthető a nap összefoglalója és az előadókkal készült interjúk.