Válasszunk okosan – terheléses vizsgálatot!

Ennek tudományosabb elnevezése a TERHELÉSDIAGNOSZTIKA, mely a nevében hordozza jelentését, vagyis ez a nem nyugalomban, hanem fizikai terhelés közben elvégzett vizsgálatok gyűjtőneve, amikor valamilyen sportmozgás közben az egyes szervek, szervrendszerek válaszreakciójából következtetünk az illető aktuális állapotára.

Ezeket a módszereket négy nagy csoportba sorolhatjuk. Az edzőknek fontos tisztában lenniük az egyes diagnosztika típusokkal, mert sportolóikat annak megfelelően küldhetik valamelyik vizsgálatra, hogy mire keresik a választ, miről szeretnének információt kapni: az egészségi állapotról, a terhelhetőségről, vagy az edzésoptimalizálási lehetőségekről?

1. TERHELÉSES EKG

Ez egy szakorvosi vizsgálat, melynek célja a szív és keringési rendszer fizikai terhelés alatti állapotának felmérése, a ritmuszavarok és vérellátási problémák kiszűrése. Egyértelműen egészségügyi célú állapotfelmérés, az edzésmunkához nem szolgáltat releváns információkat. Kardiológus végzi, sportolók esetében sportkardiológus sportorvost érdemes választani, mert az edzettségi jeleket egy általános orvos sokszor másképpen értelmezi, mint a sportszakember.

A sportoló testére EKG-elektródák kerülnek felhelyezésre, a felkarjára pedig egy speciális vérnyomásmérő mandzsetta, amellyel terhelés közben is lehetővé válik a vérnyomás kontrollja. A terhelés teljes kifáradásig vagy a tünetek megjelenéséig tart, és a tisztább EKG-jelek miatt általában kerékpár-ergométeren történik.

2. TERHELÉSÉLETTANI VIZSGÁLAT

Azoknak ajánlott, akik komplex képet szeretnének kapni egészségi állapotukról, terhelhetőségükről. Célja, hogy egyértelműen választ adjon a kérdésre: terhelhető-e a sportoló, sportorvosi szempontból nincs-e bármilyen, a sporttevékenységet akadályozó tényező. Mind a légzőrendszer, mind a szív és vérkeringési rendszer monitorozás alá kerül, a gázcsere-analízis (spiroergometria) révén pedig alapinformációkat szolgáltat az edzésmunka optimalizálásához is 3 ventillációs küszöb (VT1/VT2/VT3), és az általuk behatárolt 4 intenzitási célzóna meghatározásával.

Sportágspecifikusan értelmezhető ergométeren (futószalag vagy kerékpár) teljes kifáradásig tart a terhelés, miközben – és az utána következő megnyugvási periódusban – vizsgáljuk a légzésfunkciót, az oxigénfelvételt és széndioxid leadást, valamint EKG-val monitorozzuk a keringést és rendszeresen mérjük a vérnyomást.

3. TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKA

A terheléses EKG-val és a terhelésélettani vizsgálattal ellentétben teljesítménydiagnosztikát csak egészséges emberen szabad és van értelme végezni. Egyrészt veszélyes is lehet a maximális terhelés a beteg szervezetre, másrészt a nem egészséges állapotban elvégzett vizsgálat eredményei használhatatlanok lesznek az edzésterhelés szabályozásához.

A teljesítménydiagnosztika célja az egyén aktuális állapotának felmérése, teljesítményének számszerű meghatározása, a teljesítőképességét gátló tényezők feltérképezése, egyéni pulzus/tempó célzónáinak megállapítása. Arra ad választ sportág- és versenyszám-specifikusan, hogy milyen területeken kell változtatnia sportteljesítménye fejlesztéséhez, javításához. Mivel ez nem egészségügyi vizsgálat, így nem orvosi, hanem sokkal inkább edzői látásmódot, sportágspecifikus edzéselméleti ismereteket igényel. Ezeket a vizsgálatokat edzői tapasztalattal is rendelkező teljesítménydiagnosztikai szakember vagy humánkineziológus végzi, aki az edzéstervezéshez is tanácsokkal tud szolgálni.

A teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok elvégezhetők laborteszt és pályateszt verzióban is. Előbbi előnye a standard körülmények biztosításának lehetősége, melynek köszönhetően az eredmények jól összehasonlíthatók egymással; utóbbinál ez nem valósítható meg tökéletesen, cserébe viszont sokkal életszerűbb viszonyok közepette teljesíthetnek a sportolók a saját, megszokott közegükben.

A legelterjedtebb módszer az ún. „laktátméréses lépcsőteszt”, melynek során sportágspecifikus ergométeren, általában 3 percenként lépcsőzetesen növekvő terhelés mellett, teljes kifáradásig kell teljesítenie a sportolónak. Folyamatos pulzuskontroll mellett az egyes terhelési lépcsők végén megmérjük az aktuális laktátszintet, amelynek változásból a szervezetben végbemenő anyagcsere-folyamatokra következtethetünk.  4 laktát-alapú küszöb (LT – laktátküszöb/LT1; IAS – aerob küszöb; FTP – funkcionális küszöb/LT2; ANS – anaerob küszöb/LT3) és 6 pulzus/tempó/watt célzóna meghatározásával ez a teszt szolgáltatja a legtöbb információt a terhelésszabályozáshoz, az edzésmunka optimalizálásához, szükség esetén módosításához.

4. TELJESÍTMÉNYÉLETTANI VIZSGÁLAT

Ez az eljárás a terhelésélettani vizsgálat és a teljesítménydiagnosztika egyesítésével jön létre, tulajdonképpen egy laktátméréses lépcsőteszt terheléses EKG-val és spiroergometriával egybekötve. Sportorvosi szempontból az egészségi állapotról és a terhelhetőségről, edzői nézőpontból pedig a terhelésszabályozás és az edzésmunka optimalizálásnak lehetőségeiről nyújt tájékoztatást. Ennek megfelelően ez a komplex vizsgálat a legalkalmasabb arra, hogy a felkészülés megkezdésekor a legtöbb hasznos információt nyújtsa a sportoló, az edző és a sportorvos számára, így évente legalább egyszer érdemes elvégeztetni. A teljesítményélettani vizsgálatot a sportorvos és teljesítménydiagnosztikai szakember közösen végzi, a kiértékelésben pedig mindketten a saját szakterületük információival vesznek részt.

Az eredeti cikk a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia honlapján jelent meg, ezen a linken érhető el: https://kkna.hu/szakmai/valasszunk-okosan-terheleses-vizsgalatot/