Már digitálisian is olvasható a legújabb JÉGKORONG Szemle

Fantasztikus alkalom az Alba Aréna megnyitása, mert új lendületet adhat a magyar jégkorongnak. Hasonlóan fontos a szakmában dolgozók fejlődési vágya, amit bizonyít a szakmai napok sikere, és ugyancsak kritikus, hogy megnyerjük a sportnak, sőt, benne tartsuk a fiatalokat. Ez nemes feladat, akárcsak az előttünk álló világbajnokságok, amelyeken bízhatunk abban, hogy minden válogatottunk kihozza magából a benne rejlő maximumot!

Személyes szállal kezdeném, hiszen amikor megalakult a Székesfehérvári Volán, akkor az édesapám egy hátvédpárost alkotott Ocskay Gáborral: ez azt jelenti, hogy az én egyik első hokis élményem Fehérvárhoz kötődik, ott láttam először játszani az édesapám. Ez a csarnok, a régi pálya tehát nekem mindig is fontos helyszín volt, annál is inkább, mert női válogatottal is itt, illetve Dunaújvárosban szerepeltünk először kvalifikációs világbajnokságon, ami újabb jelentős érzelmi töltet. Az is nagyszerű élményként maradt meg bennem, amikor a férfiválogatott szerepelt Újvárosban és Fehérváron a 2002-es divízió 1-es vb-n, és a Dánia elleni zárómeccsen kifolytak az emberek a csarnokból… 

Ezek egyedülálló események, ráadásul az ország legnagyobb jégkorong-egyesülete és legmagasabb szinten játszó csapata is Fehérváron szerepel, amely elvitathatatlan érdemeket szerzett a szapporói csodában is: ha nincs az akkori EBEL-szereplés, akkor feljutás sem. Tehát nem is lehet kérdés, hogy kellett a városnak egy új csarnok. Ezt a gyönyörű létesítményt megérdemlik a játékosok, akik valaha itt játszottak, illetve akik ma itt játszanak, megérdemlik a szakemberek, az edzők, a stábtagok, a háttérben dolgozók, a szponzorok és a városvezetők is, akik mind-mind hozzájárultak a sikerekhez. Ugyanígy megérdemlik az arénát a mindig lelkes és mindig kitartó szurkolók – továbbá Ocskay Gábor is, aki azon emberek egyike, akik a legtöbbet tették a magyar jégkorongért.

Arra is emlékszem, hányszor beszéltünk vele arról a szövetségi elnökségi üléseken, hogy mikor lesz Székesfehérváron női csapat is? Mindig azt felelte: „Zsuzsikám, majd ha felépül az A-pálya…” Szerencsére a női hokira Fehérváron azért nem kellett ennyit várni, de az nagyszerű, hogy végre felépült az Alba Aréna, amely Magyarország egyik, ha nem a legszebb jégcsarnoka, és ahol büszkeség lesz nemzetközi mérkőzéseket rendezni!

Hasonló büszkeséggel tölt el, hogy immár hazánkban is rendszeresek a szakmai rendezvények. A mi hokinkból abszolút hiányoztak az ilyen események, és egyelőre még gyerekcipőben jár az ilyen, konferencia-típusú szakemberfejlesztés, akár az edzőkről, akár a csapatvezetőkről, akár bármely más pozícióról van szó. Üde színfolt, hogy létrejöttek és követik egymást a szakmai napok, amelyek kifejezett szándéka, hogy külföldről is megnyerjenek neves szakembereket előadónak, akikkel a hazai kollégák kapcsolatot teremthetnek, a konferenciákon bátran odaléphetnek hozzájuk, és feltehetnek bármilyen kicsinek is tűnő szakmai kérdést. 

Jómagam kellemesen meglepődtem, mekkora volt az érdeklődés a legutóbbi szakmai napokon, ami azt jelzi, hogy a szakmában dolgozóknak igenis van igénye a fejlődésre: szívesen hallgatják a szaktekintélyek előadásait, amelyek révén temérdek információt magukba szívhatnak. Ezek kivételes lehetőségek, kivált, mert ahogy haladunk előre, egyre szélesebb lesz a kapcsolati háló.

A szakmai napokhoz is kapcsolódó, hasonlóan ismeretterjesztő Jégkorong szemle mostani számában a látványsportágak módszertani központjainak együttműködése keretében vendégírás is olvasható Labdarúgó Módszertani Központtól. A fiatal generáció sportban tartása azonban nem sportágspecifikus, nagyon is hasonló nehézségekkel küzdünk.

Nekem három gyermekem van, 2003-as, 2005-ös és 2008-a születésűek, és már ez a néhány évnyi differencia is jelentős különbségeket eredményez. Ráadásul ennek a korosztálynak az életébe is berobbant a koronavírus-járvány, ami szakaszosan bár, de másfél évig szinte távol tartotta őket az iskolától, a közösségi élményektől. Ugyan a sport tekintetében Magyarországon jobb volt a helyzet, mint máshol, mégis sok mindentől megfosztotta őket a pandémia, amely nagyban befolyásolta a sporttal ápolt kapcsolatukat is. Amúgy is minden elszívja őket a sporttól, az olvasástól, kulturális tevékenységektől. Nagyon nehéz feladat őket és a figyelmüket elnyerni, ebben a szülőknek is fontos feladata van, ugyanakkor nem ők, hanem a klubok és az edzők érhetik el igazán, hogy a gyermek magától mondja azt: ő nem hagy ki edzést, mert szeret odajárni! Már a szakemberkollégák képzésekor is nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ők képesek legyenek úgy megszólítani a gyermeket, úgy kommunikálni vele, hogy akarjanak a jégpályára jönni!

A jég ugyanis nagyszerű események és élmények helyszíne, erre tökéletes bizonyítékok az idényben már lejátszott korosztályos világbajnokságok is: az U20-as fiúk és az U18-as lányok is úgy szerepeltek, ahogy az elvárható.

A fiúk nagyon ügyesek voltak, hogy sikerült elérniük a bennmaradást a divízió 1/A-ban, ami, ugye, a 11-16. legerősebb nemzeteket jelenti. Ez kemény mezőny, olyan országok tartoznak ide, amelyek játékosai sokszor már felnőttbajnokságokban szerepelnek, és amíg e tekintetben mi nem lépünk előre nagyot, addig nehéz többet elvárnunk a juniorválogatottól.

A lányoknál az elmúlt idények negyedik helyeket jelentettek a divízió 1/A-vb-ken, ezúttal viszont sikerült megszerezni a bronzérmet. Rendkívül homogén a mezőny, a csapatok közel vannak egymáshoz, apróságokon múlik a végeredmény. Többször pedzegettem már a Nemzetközi Jégkorong Szövetségben is, hogy nem biztos, hogy a körmérkőzéses szisztéma a legjobb a vb-ken, mert sokszor már az utolsó játéknapra fordulva tudható, mi a helyzet. Szerencsés lenne ezt megváltoztatni például úgy, hogy lenne egy döntő a végén, amely természetesen szintén egyetlen mérkőzés, mégis igazságosabb megoldás, mintha valaki elront egy meccset hétközben, és ezen idejekorán elúszik a feljutása.

Érdemes mindezt fejben tartani és óvatosan megfogalmazni az elvárásokat a hátralévő tavaszi világbajnokságokra készülve is. A női szakágban tavaly Szlovákia felnőttválogatottjának az volt a célja, hogy visszajusson az elitbe. Csakhogy a Kína elleni nyitómérkőzését elbukta és utána hiába dominálta végig az összes többi mérkőzésen, semmi sem jött össze, és végül kiesett a harmadosztályba.

Természetesen a mi felnőtt női csapatunknak is az elitbe visszajutás lesz a célja Klagenfurtban, és habár a sérült Gasparics Fanni kiesése nagy csapás, reméljük, hogy a többi játékos készen áll majd a feladatra.

A férfi szakágban az U18-asoknál a juniorokhoz hasonlóan bízom abban, hogy Fredrikshavnban bennmaradnak a divízió 1/A-ban. Ez hasonlóan nehéz lesz, mint amilyen kihívás vár a felnőttekre Bolzanóban, ahol minden forduló élet-halál harc lesz, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég, a feljutásért szurkolhatunk-e majd.

A szezonnak azonban volt már hangos sikere, ez pedig a 3x3-as női válogatott aranyérme az ifjúsági téli olimpián! Kijelenthető, hogy ismét van egy nagyon tehetséges generációnk, amely szép lassan beérik az U18-ba és egy-két év múlva a felnőttek közé is. Szívesen hasonlítom őket a Huszák, Gasparics, Kiss-Simon, Medgyes, Pintér-féle csapathoz: ugyanolyan elhivatottak ők is, tele vannak tehetséggel és új lendületet adhatnak a női szakágnak.

Reménnyel tölt el az Alba Aréna megnyitása is, hiszen stabil A-csoportos ellenfelet fogadhatunk. Tény, hogy Kanada, Svédország és Finnország szintű férfiválogatottakat nagyon nehéz megnyerni edzőpartnernek, az idény közben gyakorlatilag lehetetlen, mert nekik hosszú távú szerződéseik vannak a stabilan az elitben szereplőkkel. Ezt látjuk a nőknél is, ahol a háromévnyi folyamatos A-csoportos szereplésünk már kinyitott ajtókat – ennek kell lennie a célnak a férfiaknál is, hogy befurakodhassunk ezen hosszú távú szerződésekbe! Minél többször eljönnek a nívós csapatok, annál nyitottabbak lesznek a többiek is. Mindenki szeret Magyarországra jönni, hiszen remek vendéglátásban lehet részük – ehhez kell egyre jobban felzárkóztatunk a jégkorongunk színvonalát is!

Dr. Kolbenheyer Zsuzsanna

a Nemzetközi Jégkorong Szövetség tanácsának tagja, a női tagozat elnöke,

a Magyar Jégkorong Szövetség elnökségi tagja, a női válogatottak osztályvezetője 

A vele készült bővebb rádiós interjút ezen a linken lehet meghallgatni.

A Jégkorong Módszertani Központ legújabb szemléje az alábbi képre kattintva érthető el.