Edzőképzés Prágában

A háromnapos rendezvény lebilincselő panelbeszélgetéseket, előadásokat és nagyszerű kapcsolatépítési lehetőségeket kínált mintegy 240 résztvevő számára.

Az edzők minőségének és mennyiségének növelése világszerte visszatérő téma volt, a szakma diverzifikációja mellett.

„Az IIHF feladata, hogy segítse a tagországos szövetségeket (MNA), az MNA-k feladata pedig az, hogy segítse tagjaikat” – mondta Kalle Valiaho, az IIHF fejlesztési igazgatója. „Minél jobb a környezet a sportolónak és az edzőnek klubszinten, annál jobb a jégkorong az országban és világszerte. 40 különböző ország képviselteti magát a szimpóziumon.”

Minden bizonnyal bővült a jövőkép arról, hogy milyen lehet egy jégkorongedző. A női bizottság elnöke, Kolbenheyer Zsuzsanna, az IIHF Tanácsának tagja szerint ez az első alkalom, hogy az IIHF háromnapos edzőképzést rendez, ahol az utolsó napot a női jégkorongnak szentelik.

Emma Terho, az ötszörös olimpikon, a NOB Sportolói Bizottságának jelenlegi elnöke egy ponton elmesélt egy anekdotát arról, hogy az együttérző, éleslátású edzői szolgálat mennyire támogatta őt tinédzserként.

„Miután 16 évesen a legfiatalabb finn sportoló lettem, aki valaha olimpiai érmet [bronzot] nyert Naganóban 1998-ban, 1999-ben szülővárosomban, Espooban kikerültem az IIHF női világbajnoki csapatából” – emlékezett vissza Terho. „Az egyik edzőm edzőtermi programot készített nekem, és arra biztatott, hogy folytassam. Ez fordulópont volt a karrieremben.”

Erika Holst, aki a meglepő, 2006-os svéd olimpiai ezüstérmes csapatban szerepelt, jelenleg pedig Frolunda SDHL-csapatának edzője, a nyílt kommunikációt hangsúlyozta: „A legfontosabb szempont a bizalom és a tisztelet. Ismerje meg játékosait, és találkozzon velük ott, ahol éppen vannak.” A svájci kapitány, Lara Stalder pedig megjegyezte, hogy bár az okostelefonok mindenhol jelen vannak a modern életben, van idő és hely a visszavonulásra: „Csapatunkon belül van egy telefon tilalmunk. Beszélgetünk egymással ahelyett, hogy snapchatetnétek."

Yennie Rautenberg-Loya kiemelt néhány kulcsfontosságú célt az edzők számára bármilyen szinten: változást tenni mások életében, képessé tenni másokat arra, hogy túllépjék saját korlátaikat, és sikeresek legyenek céljaik elérésében, valamint saját növekedésük és fejlődésük folytatása.

Ezenkívül Rautenberg-Loya két különböző típusú bizalmat vizsgált meg, amelyeket az edzőknek ki kell építeniük. A gyakorlati bizalom magában foglalja az időben történő megjelenést, a munka elvégzését, a határidők betartását és a megbízhatóságot. Az érzelmi bizalom magában foglalja a tisztelet érzését, a nagylelkű meghallgatást, a hálózatépítést és a kötelék építését.

Az edzői szimpózium első két napja is tanulságos és elgondolkodtató volt.

Patrick Delisle-Houde, a montreali McGill Egyetem munkatársa meghatározta a jégkorongozók személyes fejlesztési tervének sarokköveit, beleértve az erőt és a kondicionálást, a vezetést, a mentális teljesítményt és az akadémikusokat.

Martin Musalek, a prágai Károly Egyetem munkatársa a „Biológiai életkor-mérőszámok kihasználása a jégen kívüli és a jégen végzett teljesítmény tisztességes összehasonlításához” címmel beszélt. A hosszú távú mandátum annak biztosítása, hogy az ígéretes jégkorong-tehetségek ne essenek félre azért, mert a pubertás koruk később kezdődik.

Slava Lener, a cseh férfiválogatott egykori vezetőedzője egy olyan kerekasztal beszélgetést moderált, amelyben az ex-NHL-es, Jiri Slegr, a Triple Gold Club tagja (2005) és Tom Bedard, Connor Bedard édesapja is helyet kapott. Egyetértettek abban, hogy a család támogatása létfontosságú szerepet játszik a fiatal játékosok számára, és az edzőknek meg kell erősíteniük a pozitív üzeneteket otthon azáltal, hogy megtanítják a gyerekeket szeretni ezt a sportot.

A Nemzetközi Edzői Szimpóziumon valóban mindenki talált kedvére valót, mivel az IIHF arra törekszik, hogy magas színvonalú sportoktatást biztosítson a globális jégkorongcsalád számára.

Az előadás anyagokat innen lehet letölteni.

A beszámoló Lucas Aykroyd cikke alapján készült.