A mentális felkészítés jelentősége a csúcsteljesítmény és a mentális egészség elérésében.

Bevezetés

Hazánkban is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a sportolók és a sportszakemberek a mentális felkészültségre, amelynek jelentőségét Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívó tokiói olimpia után tett nyilatkozata is alátámasztja: „A sport univerzális jelenség, és nem nagyon akad a világon olyan sportág, aminek a felkészülésében, taktikájában vagy akár technikájában forradalmi újdonságok várnak még felfedezésre. Röviden: kimaxolták, ami benne volt, ezért alaposan megnőtt a mentális felkészülés jelentősége, mert ott lehet még kiaknázatlan előnyökre szert tenni” (Molcsapat, 2022). Egyre több sportoló von be a mentális felkészítésébe sportpszichológust és javuló tendencia érzékelhető a sportközeg nyitottságát illetően is a mentális felkészítéssel kapcsolatosan. Tapasztalataink szerint még mindig lenne lehetőség a fejlődésre ezen a területen, ha csak azt vesszük alapul, hogy a legsikeresebb sportnemzetek esetében szinte már elképzelhetetlen, hogy egy világeseményre megfelelő képzettséggel rendelkező mentális tréner nélkül készüljön az adott sportoló vagy csapat. 

Jelen cikk betekintést kíván nyújtani abba a munkába, amit egy sportpszichológus végez a sportpszichológiai felkészítés során. A tudományos tényeken túl a szerzők saját gyakorlati munkájuk során szerzett tapasztalataikat is igyekeznek bemutatni.

A pszichológiai komponens jelentősége az edzettségben

Az edzettségi szint növekedése során pozitív változások következnek be a teljesítőképesség és a teljesítőkészség alakulásában. A teljesítőképesség fejlesztése során képzési célokat fogalmaznak meg az edzők, a teljesítőkészség fejlesztése esetén nevelési célokat tűzünk ki (Nádori, 1991, Dubecz, 2009).

A mentális felkészítés legfőbb célja, hogy a sportolókat segítse a teljesítőkészségek fejlesztésében, ami hozzájárul a teljesítménynövekedéshez és a szubjektív jólléthez, végső soron a sikeresség élményéhez. Az edzettség négy fő komponensét különböztetjük meg: 1. motoros komponensek, 2. pszichológiai komponensek, 3. fiziológiai komponensek, 4. testalkati, antropometriai komponensek (1. ábra). 

A sportbeli felkészülés során a különböző komponensek általános ill. sportágspecifikus fejlesztése valósul meg, melynek során a kiinduló edzettségi szint a specifikus edzésterhelés hatására magasabb szintre kerül. Ideális esetben az edzettségi szint növekedése a versenyteljesítmény növekedését is maga után vonja.  Ennek érdekében az edzésterhelés tervezése során különösen nagy hangsúlyt kell fektetni valamennyi komponens egyidejű és sportágspecifikus fejlesztésére és az összetevők közötti kölcsönhatások elemzésére. Kiélezett helyzetben valamelyik komponens elégtelen edzettségi szintje, a komponensek közötti diszharmónia, megbosszulhatja magát, a sportoló teljesítménye kritikus helyzetben omolhat össze. 

A pszichológiai edzettségi komponens különösen fontos a felkészülésben, mert sok esetben a sportszakemberek maguk is bagatellizálják a versenyek előtti és alatti feszültségek mentális egészségre kifejtett hatását. A másik érv a pszichológiai komponens hangsúlyos fejlesztése mellett az, hogy a pszichés működés szélesebb spektrumú működésekre képes nyíltabb rendszer, mint a biológiai rendszer (Buda, 1984). Ennek előnyeit a pszichológiai (mentális) felkészülés segítségével lehet optimalizálni.

1. ábra: az edzettség összetevői

Tapasztalataink szerint az élsport rendkívül kompetetitív és gyakran lelkileg különösen megterhelő közeg, ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a teljesítmény optimalizálásán túl a sportpszichológusok foglalkozzanak a mentális egészséggel is, amely a WHO (2022) meghatározása szerint „a jóllét olyan foka, amelyen az egyén megvalósítja képességeit, meg tud küzdeni az élet mindennapos nehézségeivel, eredménnyel és gyümölcsözően képes dolgozni, valamint hozzá tud járulni saját közösségéhez”. 

Nagyszámú olyan képességet szoktak említeni a sportszakemberek, amelyek elengedhetetlenek egy sikeres sportoló jó teljesítménye esetében. A sportpszichológusok körében gyakran alkalmazott modellt Vealey (1998) fogalmazta meg, aki négy csoportra osztja a sportolók számára szükséges mentális összetevőket: alap-, teljesítmény-, személyiség- és csapatkészségek (2. ábra).

A mentális alapkészségek alatt olyan intraperszonális (személyen belüli) erőforrásokat értünk, amelyek a siker eléréséhez szükséges alapvető mentális készségeket tartalmazza. Az egyik legfontosabb tényező ebben a kategóriában a tudatosság, amely magába foglalja a sportoló elkötelezett és konzisztens erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az akadályokat leküzdje és elérjen valamilyen számára értékes és fontos célt (Vealey, 2007). Akkor beszélhetünk tényleges tudatosságról, ha egy sportoló be tudja osztani az idejét, prioritásokat állít fel, keményen és okosan edz, hajlandó áldozatokat hozni, felelősséget vállal a tetteiért, valamint kialakult rutinjai és jól meghatározott céljai vannak a sportolással kapcsolatosan. Az önismeret egyfajta önvizsgálati képességet jelent a gondolatainkkal, érzelmeinkkel és viselkedésünkkel kapcsolatosan, amely a sikeresség mellett rendkívül fontos az önszabályozáshoz is, tehát a sportoló érzelmeinek és viselkedésének szabályozását illetően. 

A produktív (kreatív) gondolkodás (racionális gondolatok) is fejleszthető megfelelő önismerettel. Az önbizalom szintén az alapkészségek közé sorolható, ami egy olyan belső erőforrás, amely azt sugallja a sportolónak, hogy megfelelő képességekkel rendelkezik a sikerek eléréséhez. Sok szakember és kutató is úgy tartja, hogy az önbizalom az egyik legfontosabb mentális tulajdonság a sportolók mentális keménységét és sikerességét illetően. Habár az önbizalom kialakulása a kora gyermekkori évekre tehető, a helyzetspecifikus önbizalom, az én hatékonyságérzés, a sport kontextusában is kiválóan fejleszthető.

A teljesítőkészség olyan képességegyüttes, amely központi szerepet játszik a sportban a megszerzett fizikai képességek realizálása szempontjából. A perceptuális-kognitív képesség olyan tudásbázisra utal, amely lehetővé teszi a sportolónak, hogy az adott feladat szempontjából releváns információkat optimálisan dolgozza fel. Ide tartozik a taktikai tudás, az észlelés és a helyes döntéshozatal (Vealey, 2007). A megfelelő figyelemfókuszálás (koncentráció) segít a sportolónak abban, hogy a figyelmét tudatosan fenn tudja tartani és képes legyen irányítani olyan tényezőkre, amelyek relevánsak az adott mérkőzés/verseny szempontjából. 

A hatékony energiabeosztás esetében a sportoló képes különböző hangulati állapotokat (pl. izgalmi és éberségi állapotot, érzelmeket, mint például a düh, a szorongás, a félelem, stb.) felhasználni arra, hogy optimális fizikai és mentális állapotba kerüljön. A versenysportban nem primer cél elkerülni a heves emóciókat és azok gyors váltakozását, ezáltal nem is elsődleges szempont, hogy a negatív érzelmeket eltüntessük, hanem hogy a sportolók képesek legyenek ezeket szabályozni és felhasználni arra, hogy nyomás alatt is megfelelő teljesítményre legyenek képesek. 

A személyiségfejlődés olyan érési és fejlődési folyamat, amely egész életen át tart és a velünk született tényezőkön túl nagyban meghatározzák a környezeti faktorok, mint például a szülői környezet, az edzői attitűdök és viselkedések, illetve a (kor)társakkal való kapcsolatok. A sportolók esetében két aspektust emel ki Vealey (2007). Az egyik az identitás kérdése, amely arra keresi a választ hogy „ki vagyok én?”, ami hosszú folyamat és a sport óriási hatással van rá. A sportolóknál gyakran megfigyelhető egy hétköznapi és egy sportolói identitás, ami teljesen normális jelenség. A második pedig az interperszonális (személyek közötti) kapcsolatok, tehát hogyan képes a sportoló interakcióba kerülni másokkal, milyen kommunikációs képességei vannak, amelyre a sport szintén specifikus hatással bír. Kiemelendő, hogy ez a képesség rendkívül fontos, hiszen a sportolók a legtöbb időt a csapattársaikkal, edzőikkel töltik, amely során kialakul az őket körülvevő „buborék”, a szubjektív fenomenológiai (pszichológiai) élménymező. Azonban adódhat olyan élethelyzet, amikor a buborékon belüli emberek nem képesek egymásnak segíteni és szükségük van szociális támogatásra másoktól pl. a szüleiktől vagy kívülálló szakembertől, a sportpszichológustól. 

A csapatkészségek magukban foglalják a már említett interperszonális tényezőket, azon belül is leginkább a kommunikációt, valamint a vezetői készségeket, amely egyfajta hatásgyakorlás a csapattagokra, hogy úgy cselekedjenek és viselkedjenek, ami a csapat sikeréhez szükséges.

Az imént bemutatott mentális készségeken túl vannak egyéb fontos pszichológiai tulajdonságok, amelyek szükségesek lehetnek a megfelelő teljesítmény és pszichés jóllét eléréséhez, azonban ez a fajta kategorizálás sok kulcstényezőt kiemel, amelyek fejleszthetőek sportpszichológus segítségével nem csak sportolóknál, hanem edzőknél IS. A következő fejezetben szeretnénk bemutatni a mentális felkészítési folyamat alapjait és működését, amely hozzájárul a pszichológiai tulajdonságok fejlődéséhez. 

A mentális (pszichológiai) felkészítés folyamata

Fontosnak tartjuk a munkánk során, hogy a sportoló megértse, mit, miért csinálunk és közösen alakítsuk ki a számukra is megfelelő sportpszichológiai felkészülési folyamatot. 

A kérdés jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy mégis hogyan lehet egységes, tudományosan alátámasztott keretrendszert alkalmazni a mentális felkészítésben, ha minden sportoló egyedi. Igaz, hogy az emberek sajátos személyiségjegyekkel rendelkeznek, azonban a sportolók problémái gyakran hasonló pszichológiai jelenségek köré épülnek. Ezeknek a tényezőknek a kezelésére, fejlesztésére egyre több tudományos bizonyítékokat találhatunk. A mentális készségek fejlesztésére Vealey (2007) által kidolgozott keretrendszer jól szemlélteti azt az irányvonalat, amit a sportpszichológiai munka során alkalmazunk (3. ábra). 

Ez a megközelítés az egységes alapja egy sportpszichológiai folyamatnak, azonban fontos, hogy a stratégiák és technikák mindig személyre szabottak legyenek, igazodva a sportoló személyiségéhez és szükségleteihez. A 3. ábra jól szemlélteti, hogy a mentális készségekre hatást gyakorolnak a fizikális felkészülés elemei és a szociokulturális közeg, tehát a sportolót körülvevő társadalmi és kulturális környezet, mint például a család, a kortársak, az oktatás és egyéb más tényezők. 

A személyre szabottságot tovább erősítheti, ha a pszichológus tisztában van a sportág specifikus tényezőivel és szociokulturális közegével, amely körülveszi a sportolót, tehát a sportoló és a mentális felkészítéssel foglalkozó szakember együtt fejlődik a közös munka során. Ebben a szemléletben lesz lehetőség arra, hogy elkezdődjön a sportpszichológiai folyamat, amelynek alapja a feltétel nélküli elfogadás, az empátia és a partneri viszony kialakítása a sportpszichológus és a sportoló között. 

                                      3. ábra: mentális felkészítés folyamata (Vealey, 2007, 291. o)

A mentális felkészítés első lépése a program koncepciójának (filozófiájának) tisztázása, amely magában foglalja a szakember nézeteit a mentális készségekről és ezek fejlesztéséről, valamint meghatározza a folyamat céljait és a sportoló-edző-sportpszichológus triád kapcsolati szerepét. 

A sportoló szükségleteinek feltárása és a sportpszichológus kompetenciái meghatározzák, hogy a mentális felkészítés az edukációra (a téthelyzetben való teljesítmény optimalizálására a már meglévő mentális készségek megerősítésével és az újak kialakításának támogatásával) vagy a klinikai (megfelelő kompetenciával rendelkező szakember bevonásával terápiás segítségnyújtás a pszichopatológiás és/vagy a diszfunkcionális személyiség és viselkedés kezelésére) beavatkozásra fókuszáljon.

Itt születik döntés arról is, hogy az előre megtervezett beavatkozások szerint (programközpontú) vagy pedig interaktívabb szükségletalapú (sportolóközpontú) megközelítés lesz a domináns. A konceptuális (filozófiai) szakasz utolsó részében azt kell kijelölni, hogy a mentális felkészítés célja a teljesítménynövelés vagy pedig a személyiségfejlesztés. Nyilvánvaló, hogy e két irány nem zárja ki egymást, sőt, gyakran szoros kölcsönhatásban vannak egymással és a sportolók mentális támogatása a teljesítménynövelésen túl hozzájárulhat a pszichés jóllétük fejlődéséhez is. 

A második lépés a koncepcióból (filozófiából) kiindulva meghatározni azt a tematikus keretrendszert (modellt), amit a szakember alkalmazni fog a mentális felkészítés során. A sportpszichológia területére korábban nagyszámú pszichológiai modell adaptálásra került, amelyek közül napjainkban az egyik leggyakrabban alkalmazott a kognitív és viselkedésterápiás megközelítés, amely a gondolatok, érzelmek és a viselkedéses következmények összefüggésére, kölcsönhatására helyezi a hangsúlyt. 

Kutatásaink és gyakorlati munkánk is azt támasztják alá, hogy a hazai sportolók irracionális hiedelmeinek (rögzült, szélsőséges és extrém gondolati mintázatainak) átstrukturálása és a racionális hiedelmeinek (rugalmas, nem szélsőséges és logikus gondolati mintázatok) kialakítása, valamint megerősítése hozzájárul a versenyszorongás, a perfekcionizmus és a  releváns kognitív funkciók szabályozásához (Tóth és mtsai., 2022). Eredményeink megerősítik a nemzetközi kutatások trendjeit, ahhoz szorosan kapcsolódnak (Turner, 2016; 2019; 2022). Véleményünk szerint az alkalmazott sportpszichológiában a gyakorlati munka leghatékonyabban akkor működik, ha holisztikus szemléletmódot követve a sportolóra/csapatra adaptált több pszichológiai modellt alkalmazva valósul meg a teljesítménynövelés a mentális egészség figyelembe vételével. 

Amennyiben meghatározásra került a mentális felkészítés filozófiája és a modell(ek) kiválasztása, akkor következik a stratégiai lépés, amely magában foglalja a konkrét cselekvési tervet, tehát az intervenciók felépítését lépésről-lépésre és a koherens, integratív program kialakítását. Ennek a fázisnak fontos eleme az értékelés, amikor a szakember eldönti, hogyan és mikor szeretné mérni a sportolók mentális készségeit és szükségleteit. Különböző mérési módszereket (megfigyelés, interjú, kérdőívek, [projektív] tesztek, pszichofiziológiai és számítógépes eszközök) alkalmazhat a pszichológus annak érdekében, hogy meghatározza a sportoló pszichológiai profilját. 

A folyamat utolsó, egyben leghosszabb szakasza a technikák, módszerek megtanítása a sportolóknak. Négy hagyományos mentális felkészítésben alkalmazott módszer a legelterjedtebb a sportpszichológusok körében: az imagináció, a célállítás, a kognitív (gondolati) technikák és a relaxáció/arousal-szabályozás (Vealey, 2007). Természetesen ezen kívül számos olyan technikát alkalmaznak a szakemberek, amelyeket nagymértékben meghatároz a sportpszichológus képzettsége és az alkalmazott modell ismerete. 

Összefoglalás

A mentális felkészítés hatékonysága nagyban függ az imént felsorolt tudományos tényezőktől, azonban szintén rendkívül jelentős hatása van a sportszakember személyiségének és képzettségének. Kutatások támasztják alá, hogy kritikus jelentősége van a mentális felkészítés hatékonyságában a konzultációt végző szakember interperszonális képességeinek, aktív figyelmének, a sportolóhoz való kapcsolódásának, nyitottságának, megbízhatóságának. 

Továbbá a megfelelő képzettség (sportszakpszichológus képzés Magyarországon jelenleg 5 [okleveles pszichológus diploma] + 2 [sportpszichológiai szakpszichológus szakirányú továbbképzés] év) és ezekkel társuló kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy a szakemberek relevánsan tudják alkalmazni a tudományos módszereket és ezeket adaptálni tudják az adott sportoló személyiségéhez. 

Amennyiben a sportoló úgy érzi, hogy olyan szakembert talált, aki rendelkezik a számára szükséges személyiség- és képzettségbeli tényezőkkel akkor már csak a nyitottságára és motivációjára lesz szüksége ahhoz, hogy a teljesítményét és pszichés jóllétét fejleszteni tudja a sportpszichológiai felkészítésen keresztül.  

Irodalomjegyzék

Buda, Béla (1984). Klinikai sportpszichológia. In: Frenkl, R. (szerk.) Sportorvostan, 405-415.

Dubecz József (2009). Általános edzéselmélet és módszertan: jegyzet a középfokú edzőképzés részére. Rectus Kft. 274 o. 

Nádori László (1991). Az edzés elmélete és módszertana. Magyar Testnevelési Egyetem, 296 o.

Szilágyi Áron pszichológusként beszél a kézi-eb-ről. (2022, February 1). Molcsapat. https://molcsapat.hu/kezilabda/szilagyi-aron-pszichologuskent-beszel-a-kezi-eb-rol-2681 

Tóth, R., Turner, M. J., Kökény, T., & Tóth, L. (2022). “I must be perfect”: The role of irrational beliefs and perfectionism on the competitive anxiety of Hungarian athletes. Frontiers in Psychology, 13, 994126. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2022.994126

Turner, M. J. (2022). The rational practitioner: The sport and performance psychologist’s guide to practicing rational emotive behaviour therapy. Routledge.

Turner, M. J. (2016). Rational Emotive Behavior Therapy (REBT), Irrational and Rational Beliefs, and the Mental Health of Athletes. Frontiers in Psychology, 07. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2016.01423

Turner, M. J. (2019). Rational emotive behavior therapy in sport and exercise. ROUTLEDGE.

Vealey, R. S. (1988). Future directions in psychological skills training. Sport Psychologist, 2, 318–336.

Vealey, R. S. (2007). Mental skills training in sport. In G. Tenenbaum & R. C. Eklund, Handbook of sport psychology: Edited by Gershon Tenenbaum and Robert C. Eklund (3rd ed). Wiley.

 World Health Organization (2022). World mental health report: transforming mental health for all. Geneva: World Health Organization.

Fotó: Horváth Nikol